Fény

A negyvenes években vagyunk, alföldi tanya-világ. A második világháború a küszöbön. A kislány skarláttal és szívizom-gyulladással napokig élet és halál között lebeg legyengült testtel. Ahogy ott fekszik lázasan, minden szót hall maga körül, minden történést érzékel: ahogy aggódnak a felnőttek, sürögnek-forognak, orvosok jönnek, ötletelnek, mit lehet még tenni, még megpróbálnak egy új gyógyszert, ha az sem segít, már csak a csodában lehet bízni. A kislány nem aggódik, nem is érti, mi ez a nagy aggodalom, nincs már teljesen eszméleténél, távolodóban van, megnyugszik. Lázálmában nagy fényességet, angyalt lát. Aztán csoda történik, hat a gyógyszer és pár nap alatt teljesen felépül. Édesanyám közvetlen tapasztalása ez. Ő ezek alapján azt mondja "fény vagyunk".

Legutóbb, a MÁS jóga oktatóképzésen a jóga filozófia szemszögéből beszélgettünk az ember modelljéről, hogy milyen rétegei, burkai (kosha) vannak az emberi lénynek (fizikai test - finom test - kauzál test), melyik buroknak mi a szerepe, hogyan tapasztalhatjuk meg működésüket akár a hétköznapi tevékenységeink során is és melyik burok az, amelyet az elképzelések szerint továbbviszünk egy következő inkarnációba.

A közelgő FÉNY ünnepének alkalmából arra voltam kiváncsi, hogy ez a tudás - a Test-Lélek-Szellem egysége - hogyan érhető tetten magyar írók, gondolkodók, művészek írásaiban. Ha azt a fajta szisztematikusan kidolgozott rendszert, amit a jóga filozófia képvisel, nem is találtam meg szavaikban, mégis az alábbiak arról tanúskodnak, hogy jelen van ez a tudás a mi kultúránkban is.

Fogadjátok szeretettel az alábbi idézeteket!

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:


Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Aki tegnap voltál:

ma már nem te vagy.

Aki holnap léssz:

ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi

egy életté a folyamatos halált.

A teljes lét: élet-nélküli.

A teljes öröklét: idő-nélküli.

A teljes működés: változás-nélküli.

A teljes hatalom: erő-nélküli.

A teljes tudás: adat-nélküli.

A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.

A teljes szeretet: érzés-nélküli.

A teljes jóság: irány-nélküli.

A teljes boldogság: öröm-nélküli.

A teljes zengés: hang-nélküli.

Weöres Sándor

Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. … Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.

Márai Sándor: Füves könyv – Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni

Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.

Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy az ember része a világnak

Most rólad van szó! Csakis rólad, akiben az "én vagyok" élmény él. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. Álmodban is kísér. Ott is énként bolyongsz, s rájössz majd, hogy a halálod után is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban!

Müller Péter

Tudod-e, hogy amint felparázslik és tudatossá válik benned halhatatlanságod tűzmagja, az benső újjászületésed tapasztalását jelenti?

Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.

Tudnotok kellene: bármit is csinál az ember, mindenképpen örökké él. Legfeljebb ruhát cserél. Hogy mikor, annak nincs jelentősége. Az élet örök.

Szepes Mária

ÁLDOTT ÜNNEPEKET!