PPP with PPP

Practice, Practice, Practice with Patience, Persistence, Perseverance

Gyakorolj, Gyakorolj, Gyakorolj! Türelemmel, Kitartással és Állhatatossággal

Volt egyszer egy a szívemnek kedves fiatalember, aki medikus lévén rendkívül sokat tudott az emberi test belső működéséről és erről szeretett is hosszasan beszélni. Ilyenkor csak hallgattam a tudományos kiselőadást és mosolyogva elmerültem szeme mélységében szerelmesen... Egyszer aztán hosszas fejtegetés következett arról, hogy milyen elektro-kémiai folyamatok zajlanak le az agyban akkor, amikor az ember szerelmesnek érzi magát és hogy az egész "szerelem" dolog tulajdonképpen kémiai anyagok cseréjeként modellezhető... ekkor kezdtem kiábrándulni belőle... Idővel teljesen elmúlt a szerelem a szívemből (biztosan meg tudta volna tudományosan magyarázni, hogy mi is történt kémialiag az agyamban). Milyen szürke is lenne a világ, ha mindent kémiai anyagok cseréjeként értelmeznénk! Kicsit így érzem most magam, ahogy a jóga egyik központi fogalmát - a tudatot, tudatosságot - amit tapasztalati úton ismerek, amit nap mint nap igyekszek gyakorolni, most a nyugati tudományosság analitikus, mikroszkópikusan boncolgató, leíró módján kellene, hogy megközelítsem. Úgy érzem, itt marad üresen a forma, amiből kivettük és eldobtuk a lényeget.

A jóga nyugati-típusú tudományos megközelítése izgalmas gondolat is lehetne, ám ahhoz, hogy erről igazán hatásosan és meggyőzően tudjak írni, olyan bio-kémiai ismereteknek kellene birtokában lennem, amelyeknek jelenleg nem vagyok. Utánaolvasva a különböző agyi területek működésének, kiderült számomra, hogy ez egy rendkívül összetett téma. Ahogy haladtam egyik területről a másikra, egyik linket követve a másik után, egyre bonyolultabb lett a kapcsolati rendszer és egyre több a latin szó: agykéreg, agytörzs, homloklebeny, halántéklebeny, kisagy (cerebellum), limbikus rendszer, hipotalamusz, hipokampusz, agyalapi mirigy, amygdala, stb-stb. Egy idő után csak táncoltak a szemem előtt a betűk, de kevés maradt meg (az agyam melyik részében is???)

Nagyvonalakban maradjunk annyiban, hogy az emberi agyban többféle, jól elkülöníthető terület van, amelyek különböző funkciókért felelnek, mint például: kognitív képességek: beszéd, gondolkodás, figyelem, emlékezés, érzékelés-észlelés, érzelmek; tudatos és automatkus mozgás irányítása, test belső működésének (vérnyomás, hormontermelés, testhőmérséklet, légézés, alvás és ébrenlét) szabályozása, fenntartása. Tudjuk azt is, hogy több mint 100 milliárd (!) agyi idegsejt (neuron) működése teszi mindezt lehetővé. A neuronok szinaptikus elekro-kémiai kapcsolatokat hoznak létre egymással egy összetett kapcsolati hálózatban - felveszik és továbbadják egymásnak az információt, amíg az el nem jut rendeltetési helyére. Külön érdekesség, hogy a neuronok folyamatosan változtatják az érzékenységüket és az egymással való összekötöttségüket.

Manapság a tudósok a technológia segítségével (fMRI, EEG, MEG, PEG) képesek a különböző agyi területek aktivitását valós időben, működés közben is vizsgálni. Az így végzett kutatások során kiderült, hogy az agy képes megváltoztatni saját szerkezetét, folyamatosan tökéletesíteni az idegi kapcsolatokat, újabb és újabb összeköttetéseket létrehozni, hogy az adott feladatot a lehető leghatékonyabban tudja elvégezni. Az agy ezen képességét nevezik neuroplaszticitásnak. Megállapították azt is, hogy a hosszú távú plasztikus változásokhoz fontos a figyelem, a koncentráció jelenléte (remek kapcsolódási pont a jógához!). A neuroplaszticitásra vonatkozó kutatások során azt is megállapították, hogy az agyi idegek száma és élettartamuk meghosszabbítása is lehetséges, új dolgok tanulása és testmozgás által.

Ha valamit rendszeresen megismétlünk, gyakorlunk - legyen ez egy mozgás (jóga ászana), hétköznapi tevékenység, gondolat, érzelem, akkor az egyre jobban megerősíti ezeket az idegi összeköttetéseket az agyban, míg végül teljesen elmélyül és "tökéletesen", szinte automatikusan tudjuk kivitelezni az adott dolgot. Gondoljunk csak arra, hogy egy 1 év körüli kisgyerek számára micsoda küzdelem testének egyensúlyban tartása két lábon állva és micsoda koncentrációt igénylő feladat egyetlen lépés megtétele. Ezt te is megélted. És most? Kell még koncentálnod arra, hogy hogyan lépj egyik lábaddal a másik után úgy, hogy közben talpon maradj? Nem, ez már bevésődött, automatikussá vált. Az agyi összeköttetések ezen képlékenysége igen hasznos számunkra, hisz ez azt jelenti, hogy bármikor képesek vagyunk új összeköttetéseket, ezáltal új gondolatmintákat, szokásokat létrehozni, új dolgokat elsajátítani - azaz formálni önmagunkat, a magunkról és a világról alkotott képünket.

Ha egy régi szokást szeretnél egy számodra hasznosabb szokással kiváltani, ismételd meg az új dolgot 21 napon keresztül minden nap és kialakul az új szokás. Próbáld ki!

Sajnos azonban ez azt is jelenti, hogy minél többet ismétlünk valami kevésbé építő jellegű dolgot - legyen az például egy negatív gondolat vagy érzelem, az annál mélyebben bevésődik, hisz ezek az idegi összeköttetések is "tökéletesen" fognak működni... a neuronok nem fognak különbséget tenni számunkra hasznos vagy kevésbé hasznos, "jó" és "rossz" között, ezért sem mindegy, mivel töltjük meg a tudatunkat!

Életünk során érzékszerveink révén információkat gyűjtünk a környezetünkből és ezek alapján építjük fel a világképünket. Ezek az érzékszerveken keresztül érkező tapasztalatok azonban nem közvetlen tapasztalatok: például látás esetén a tárgyról visszaverődő fénysugarak a szemben ingereket váltanak ki, az így létrejött ingerület eljut a látó központba, ahol az idegrendszer feldolgozó folyamatai, emlékei és korábbi tapasztalatai által kialakított látványból lesz a "tapasztalat". Az, amit a valóságról gondolunk, amit valóságnak hiszünk, nem a külvilágban van, hanem a mi elménkben jön létre. Sokszorosan áttételes úton az elme alakítja ki azt a tapasztalatot, amit te valóságnak hívsz.

Tehát minden, ami tapasztalati valóságként a hétköznapi tudatosság szintjén megnyilvánul, az mind mind elmefolyamat. A elme állandóan kondícionálódik, a tapasztalatokból így állandósult, mély lenyomatok jönnek létre az elmében, amelyek csak lassan, nagyon tudatos odafigyeléssel változtathatóak. Valójában minden nap teljesen más és más élmények érnek minket, mégis legtöbbször a kondicionáltságaink szerint reagálunk ezekre nagyjából kiszámítható módon.

Sokszor hallom másoktól azt, hogy "én ilyen vagyok, így működöm, így szoktam" - mintegy kifogásként, magyarázatként arra, hogy miért nem tudnak változtatni valamin. Vajon belegondoltak-e egyszer is, megkérdezték-e maguktól, hogy tényleg ilyenek, tényleg így működnek, miért így működnek és miért nem másképp? Kipróbálták-e milyen mikor nem így működnek, mikor kilépnek a megszokottból és tudatosan máshogy viselkednek? Ha kipróbálnák a "másként működést", az feltehetően idegennek hatna és már nem éreznék önmaguknak magukat. De vajon mi a szokásaink vagyunk csupán? Bizonyára nem.

Amikor jógát gyakorlunk, legyen az ászana, pránajáma, koncentráció, meditációs technika, végső soron arra törekszünk, hogy ezekből a kondicionáltságokból kilépjünk, az elme örvényeit lebírjuk. Éber jelenléttel belemerüljünk a jelen pillanatba, az adott tevékenységbe, a létezés örömébe. A törekvés ez, azonban általában nem teszünk mást, csak újabb, esetlegesen tágabb kereteket adunk az elmének. A határaink tágítása, elménk plaszticitásának növelése azonban végül elvezethet egy olyan állapotba, ahol kilépünk az elme korlátaiból és belemerülünk a csendességbe, a szamádhiba.

Addig is PPP with PPP - mondja Dr. Ganasan.

Practice, Practice, Practice - Gyakorolj, Gyakorolj, Gyakorolj!

with Patience, Persistence, Pereverance - Türelemmel, Kitartással és Állhatatossággal